2008.02.16. 01:13
Éjjel
Athina vetette fel a kérdést, hogy igaz-e, hogy a férfiak csak egyszer tudnak igazán szeretni, utána pedig már nem tudják kiadni az érzéseiket.
Igaz. Az. Utálom az érzéseimet, legszívesebben soha nem éreznék semmit [igen, tudom, hogy ez nem szép]. De mégis jó lenne nem érezni, csak lenni, csak gondolkozni, érzések nélkül. Persze örökké én sem bírnám azt hiszem, de jó lenne, ha néha kikapcsolható lenne az érzés funkció.
Az embert nem fizikai, hanem lelki fájdalommal lehet a legjobban kínozni az embert... Az érzés elől nem tudsz elmenekülni, nem tudsz elbújni: akárhova is mész, megtalál. Ott van a gondolataid mögött, s mikor már el is felejted, előjön. Előjön és újra megkínoz, hogy újra eltűnhessen. Nincs mit tenni, hiába alszol: ott van veled az álmaidban, s még éjszaka is felriaszt. Lehet, hogy reggel már nem is fogsz emlékezni rá, de ott volt veled, akkor sem hagyott nyugodni.
Nem, nem szeretem az érzéseket. A jó érzések általában csak bajt hoznak: ha szeretsz, előbb-utóbb szomorú leszel miatta.
Kénytelen vagyok bevallani: én is csak egyszer voltam képes szeretni, akkor is szinte fölöslegesen. Volt egy rövid boldog időszakom, de miatta jött annak a százszorosa.
Nézem a város fényeit, nagyon ritkán elmegy egy-egy villamos is, s közben csendesen ütöm a fejem a falba. Közben meg írom a blogot is, mert az jó.
Köszönöm, ebből többet nem kérek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nervus.blog.hu/api/trackback/id/tr87341151
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AdMiRaL · http://admiralblog.blog.hu 2008.05.06. 08:30:36
Igen,ez igaz...
Utolsó kommentek