Már búcsúznak az éjszakától az utolsó pislákoló csillagok, s a keleti égbolton már a hajnal első fényei köszönnek az ébredő városnak. A fákon a reggel első hírnökei, vidám madarak köszöntik az új napot.
Javában járunk a nyárnak, alig van átmenet a délután és a reggel között. Van egy rövid, viszonylag csendes éjszaka, s máris beköszönt egy új nap hajnala.
Már járnak az első buszok (amik szinte egész éjszaka) és villamosok, de még érezni a természet illatát is.
Minden időszaknak megvannak a maga jellegzetes illatai és hangjai: a nyári éjjeleknek és reggeleknek csakúgy, mint a téli hajnaloknak.
A melegre és a szép időre való tekintettel az alvás elmaradt (bár lehet még beleférne pár óra), helyette nekivágtam a városnak és átfotóztam az éjszakát. Mire észrevettem magam máris eljött a reggel, újabb fotótémákkal. Lassan felkel a nap, s óhatatlan vágyam van arra, hogy felmenjek valamelyik tízemeletes tetejére és megörökítsem azt. (Bár a met.hu szerint addig még legalább 1 órám van.)
Imádok fotózni, ez az egyetlen művészet, amiben ki tudom élni magam. Bizony, néha nekem is előjön a szépérzékem, amit sokak szerint nekem elfelejtettek kiosztani.
De fotózás közben nem foglalkozom semmi mással... már csak ezért is megéri átvirrasztani az éjszakát akár csak egyetlen pillanatért. A legotrombább percekben is meg kell találni a legszebb pillanatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.