Ideje ezt is megírnom asszem. Miket is láttam/tapasztaltam a búcsú örömteli napján Tiszaújvárosban, az Eötvös József Gimnáziumban.
(Ez itt nem az ostoba és paraszt szidalmazás lesz, arra még várni kell... ezek csak tapasztalatok.)

Az egész azzal kezdődött, hogy kénytelen voltam az iskola melletti parkban várakozni elég sokat, mert éppen szünet volt, és nem akartam találkozni senkivel. Hogy miért?
Nem, nem azért, mert ilyen aljas és gyáva vagyok, csak csupán azért, mert akkor is volt már némi tippem, hogy miféle pletykák terjednek hála ezért elsősorban a tanári karnak, akik nagy ívben tojnak a személyiségi jogokra. Ebben azért vagyok ilyen biztos, mert egy hiányzás után osztálytársaim szó szerint idézték az osztályfőnök-nővérem telefonbeszélgetés részleteit.
Végül elcsendesedett a környék, ezért elindultunk (jah, nővérem is ott volt, ezt el is felejtettem megemlíteni) a néhai Kun Béla Gimnázium ajtói felé.
Bent egy portás fogadott minket, aki úgy nézett ránk, mintha három ufó sétált volna be, akik éppen most parkoltak le az utcán a járművükkel.
Viszonylag hamar felfogták, hogy a titkárságot keressük... Átverekedtük magunkat a biztonsági őrön, mert hátha most fogjuk ellopni a műanyag csontvázat a szertárból. (Lehet itt van Kádár)

Beléptünk a tanári folyosóra, ahova diák ritkán léphet be. Az épület többi - kicsit omladozó - részeihez képest a látvány valóban EU-komfort. Vörös(!) járólapok, vörös(!) székek, néhány virág, régies ajtók.
A második ajtó mögött található a titkárság:
- Jónapotkívánokjelentem, iskolából való kiiratkozás miatt jöttünk. - hadarjuk el. Titkárnő hatalmas szemeket mereszt - mit képzelnek ezek, hogy gondolják, hogy elhagyják ezt a szent helyet!
- Igeeen? Név?
- Vá...
- Jaaa - gúnyos vigyor -, tudom!
Elrohant. Kb. fél percen belül jelent meg az igazgatóhelyettes, akit mindeddig rendes embernek véltem.
Egy ideig suttogtak, motyogtak bent az ajtó mögött, amit gondosan be is hajtottak, nehogy meghalljuk, hogy itt ez a mocsok áruló.
- Hehe, izé, nem tudom hol van az osztályfőnök, nem tudom, eltűnt, hehe - szólt ki a titkárnő az ajtó mögül - várjanak!
Aha, ügyes trükk. Naná, minél tovább akarnak ott tartani.
Talán azt akarják, hogy vége legyen az óráknak, vagy talán azt, hogy minél több tanárral kelljen találkozni, és féljek.
Titkárnő elkocogott, kijött az igazgató...
- Maguk azok? Hadd mondjam el - itt jött egy adag unalmas, semmitmondó prédikáció -, kedves anyuka...
Majdnem felröhögtem. Ez anyámnak nézi a 25 éves nővéremet. lol?
- Hadd mondjam el, mi a helyes út...
Ide tartozik, hogy küldtek egy levelecskét, miszerint "hova tűnt a kedves gyermekük". Ez a levél is kész kabaré, majd beszkennelem. Erre kaptak egy szép és kedves választ anyámtól, melyben használta a "helyes út" kifejezést.
Elmondta, hogy mi is a helyes út. Értesíteni kell az iskolát. Igazolást kellett volna hozni.
Vittünk. Az előtt két héttel pénteken, a volt osztályfőnök (S. Katalin) részére, LEZÁRT borítékban!
Ezt azonban az ig.helyettes kapta meg a portástól, majd felbontotta és örült az arcának.
Végül találkoztam a kémiatanárnővel, aki volt szíves kikérdezni, hogy járok, és az jobb-e, mint az oktatás eme szent bölcsője...
Nem sokkal később visszajött a titkárnő és közölte, hogy nem tudja, hol lehet az osztályfőnök... Ideadta a papírokat, és becsapta az ajtót.

Adalék: a falon oklevelek meg minden ilyesmi van, amiket tanulók kaptak. Az első oklevél, mely ki van állítva, azé a lányé, aki a kis seggét mutogatta az interneten, akit emiatt rendőrök kerestek, és minimum ki kellett volna csapni.

Félévkor felkeresem a tiszaújvárosi gimnáziumot.

A bejegyzés trackback címe:

https://nervus.blog.hu/api/trackback/id/tr28193554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása