Nervus 2007.11.08. 17:49

Érzések

Ritkán beszélek érzésekről, mert nekem abból elég kevés adatott meg. Elég kevés emberről mondhatom el, hogy szeretem őket. [ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki mást gyűlölök]

Eddig akárhány iskolába jártam [és ez a néhány költözés miatt előfordult már], sosem szerettem. Számomra világos, hogy miért nem: sosem voltam benne - mostanában igen :] - olyan dolgokban, amiket az én hülye "jógyerek" világomban csak "rosszgyerekek" csináltak.

Aztán rájöttem, hogy miért is rossz jógyereknek lenni. Ahogy haladtam a korral előre, kiderült, hogy a jógyerekekkel van általában a legnagyobb baj, és körülöttük mindig van valami furcsa ügy.

Aztán megérkeztem Leninvárosba, ahol már nem az volt a baj, hogy "jobbgyerek" voltam, mint az ottani átlag, hanem a politikai beállítottságom, hiszen ott mindenki -még a gyerekek is [igen, már a 10 évesek is]- az "éljen Lenin" világban él.
Minden jól is ment velük, amíg meg nem történt az MTV-ostrom. Mivel a távolság miatt akkor még nem tudtam személyesen is kint lenni, hajnalig a tv-ben és az interneten voltam kénytelen követni az eseményeket, és elmesélni néhány embernek, hogy miért nem árt ott lenni... Másnap pedig képtelen voltam értelmes megnyilvánulásokra, ezért gyomorbántalmakra hivatkozva kivettem egy nap szabadságot.
Egy osztálytársam [kivételesen nem komcsi, bár nem is tiszaújvárosi] már aznap mesélte MSN-n, hogy az iskolában a hangulat meglehetősen furcsa.

Hogy mi is volt ez a furcsaság, kiderült, amikor bementem. A tanárok nyíltan nem, de összesúgva magyaráztak a csőcselékről, amit én nem igen bírtam nyugodtan hallgatni.
Ezért én fennhangon beszélgettem azokkal, akik nem voltak a komcsik gyerekei, hogy milyen kurva is ez a Gyurcsány.

Meg is hallgathattam az "adóforintjaink" jajkiáltásokat, a mocskos jobbos patkány és hasonló meséket.
Utáltam is őket rendesen, ők is engem.

Visszatérve: a jelenlegi iskolába egyáltalán nem akartam jönni. Rettegtem, mert az egyházzal sok mindenben nem értek egyet, és ez egy egyházi iskolában nem éppen jó.

Most azonban ki kell jelentem: már ennyi idő után [nincs 1 hónap talán a szünet miatt] is rettentően szeretem őket, mert itt senki nem utál senkit semmi miatt. Ha olyan vagy, akkor olyan vagy, nem leszel utálva - legalábbis a java nem fog utálni.

Ezért most örül az arcom :)

A bejegyzés trackback címe:

https://nervus.blog.hu/api/trackback/id/tr68222625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása